víz
víz főnév vizet, vize [e, e] (rendsz. csak egyes számban)
1. <Tiszta állapotában> színtelen, szagtalan és íztelen, általában semleges vegyi hatású folyadék, amely a föld nagyobb részét borítja, s a szerves életnek és mindennapi életünknek egyik legfontosabb szükségleti anyaga; két rész hidrogén és egy rész oxigén vegyülete (H2O). Desztillált víz; → folyó víz; forró, hideg, iható víz; → kemény víz; → lágy víz; langyos, meleg víz; meszes víz; → sima víz; → sós víz; → szenes víz; → szentelt víz; vasas víz; a víz keménysége ←; a víz tárolása ←; csak → mosdásra használja a vizet; vizet → húz; vizet → lágyít; vizet → porlaszt; vizet → tárol. A víz a felhőkből eső, jég vagy hó alakjában hull a földre. A víz 0° alatt jéggé fagy. (szójárás) Forró vizet a → kopasznak v. kopaszra. Szóláshasonlat(ok): lepereg róla, mint → kutyáról a víz. A legények … vizet hoztak az üstbe, forralni kezdték. (Móricz Zsigmond) Vett az már be orvosságot …, sósborszesszel is borogatták, meleg vízzel, hideg vízzel mosták, hiába. (Nagy Lajos) || a. (fizika) Ennek az anyagnak bármely halmazállapotban levő változata. A pára légnemű víz. || b. (filozófia) <Az ókori filozófiában és természettudományban> a világot alkotó négy elem egyike, amely a tüzet oltja; a tűz ellentéte. → Tűz és víz.
2. Ennek a folyadéknak nagy tömege mint a föld felszínének vmely részét borító anyag. A víz színén → marad; a víz területe ←; víz alá → kerül; (átvitt értelemben, bizalmas) menj a víz alá! a) tűnj el a szemem elől; b) ne mondj ilyen dolgokat nekem; kiapad a víz vhonnan, vmiből; → belehasít a vízbe; vízbe → veszt; a víznek → megy; → szárazon és vízen; vízen utazik; vízre → bocsát; vizet → lábol. A hajót vízre bocsátják. Szóláshasonlat(ok): él, mint → hal a vízben. Kóbor kutyaként jár a szél, | nagy lógó nyelve vizet ér | és nyeli a vizet. (József Attila) Ahogy nálunk levegőben és vízben van létezés, élhetnek a csillagokon a vörös és sárga tüzekben is emberek. (Gelléri Andor Endre) || a. (néha többes számban) Vmely álló- v. folyóvíz, ill. hullámai, habjai. Mély víz, sekély víz; a víz partján, szélén; átkel a vízen; → szondázza a vizet. A távolból víz csillant elő. Csakhamar egy nagy vízhez értek. A vizek áttörték a gátakat. A vad hegyi vizeket megfékezték, megzabolázták. Űlök csolnakomban Habzó vizen. (Kölcsey Ferenc) Nem szabad megsejteniök, hogy itt csak derékig ér a víz … (Gárdonyi Géza) Az álomba merülőnek | Jó dolga van. Megenyhül a robot, | Mintahogy szépen súlya vész a kőnek, Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott. (Tóth Árpád) A víz simán gyürűzött, mint a márvány. (Babits Mihály) Ahogy a víz vele, ő | százszor-úgy játszott a kötekedő, | hullámokkal. (Szabó Lőrinc) || b. A folyó folyása, áramló, kiáradó tömege. A víz árja (→ ár [2]); a víz mentében halad; a víz ellenében úszik; elvitte a víz. Mint foly a sebes víz, úgy mulik az élet. (Csokonai Vitéz Mihály) A part mocsaras … Máshol ismét szirtes. Más esetben van néhol olyan ereje a víznek, hogy az árral semmi módon sem bírnak. (Tömörkény István)
3. Vizek: a) vmely ország v. terület folyóinak, tavainak, mocsarainak összessége. Az erdők és vizek. Vizeinkben sok a hal. Babylon sötét vizeinél ülve Akasztom hárfám szent, szomorú fűzre. (Ady Endre) Ismeretlen, messzi vizek hulláma, | halld, idemormol. (József Attila); b) a tengernek vmely állam fennhatósága alá eső része(i). Más v. idegen vizeken evez: (átvitt értelemben is) más területen v. más célért küzd. A hajó idegen vizeken cirkál. Idegen vizekre tévedtek. c) áradásból eredő állóvizek, vízállások (2). A vizeket már levezették. Jött, ment az idő; elment a hó; megjöttek a vizek. (Mikszáth Kálmán) A férfit … sose lehetett látni, az mindig a mezőn volt, a vizeken és mocsarakon. (Móricz Zsigmond)
4. (gyak. jelzős kapcsolatokban) Ivóvíz. → Artézi víz; citromos víz; → csípős víz; savanyú víz; → szúrós víz; vihar egy → pohár vízben; → kenyéren és vízen él; vizet iszik; vizet önt a borba; vízzel issza a bort. Adjatok egy pohár vizet! Holtig vizen és kenyéren Raboskodva bünhödöl te. (Arany János) A vendég vizet kért. Ásványvizet? Nem, egyszerű vizet, kútvizet, vízvezetéki vizet. (Kosztolányi Dezső)
5. Mosdó- v. fürdővíz. Víz se mossa le róla: (átvitt értelemben is) mint szenny, örökké hozzá fog tapadni az ő nevéhez. Langyos vízben fürdik, mosakodik. Fél tízkor csöngetnek az ajtaján. Kikelt a vízből, megtörülközött. (Hunyady Sándor) Hát mondd, hihetsz-e annak, | ki fűtve lakik öt szobát …? Szagos kis dorong | édes szivarja, s míg mi morgunk, | ő langyos vízben ül s borong, | hogy óh, mi mennyire nyomorgunk! (József Attila)
6. Eső, zápor v. általában víz okozta nedvesség. Csupa víz vki: teljesen átnedvesedett; csurom víz a ruhája. György herceg visszakerüle, csuromvíz, nagy csatakosan. (Jókai Mór) Sándor és Elek egy víz volt, hogy hazaértek. (Justh Zsigmond)
7. (kissé népies) Ember, állat testének nedvessége. A beteg testéből lecsapolja a vizet. A lábaiból a víz kifolyván, a rothadás szállott belé. (Mikes Kelemen)
8. Cseppekben gyöngyöző, testünket kiverő verejték, izzadság. Veri a víz; csak úgy szakad róla a víz. Az özvegy fiával még a temető kerítéséhez sem ért, s már mindenik facsaró egy víz volt. (Gyulai Pál) Verte a hideg víz a homlokát. (Tolnai Lajos)
9. (ritka) A drágakőnek tiszta, átlátszó színe, amelyből értékére lehet következtetni. [A gyémántok] tiszta vize … (Kemény Zsigmond)
Szólás(ok): sok víz lefolyik még addig a Dunán: sokára lesz az még; akkor még a Tisza vize is másfelé folyt: (nagyon) régen volt az; (bizalmas) kinn van a vízből: a) sikerült kikeverednie a bajból; b) (gúnyos) ezzel nem sokat segített a baján; mind a vízig szárazon: mehet, amerre lát, amerre tetszik; vízre visz vkit: becsapja, tőrbe ejti, kellemetlen helyzetbe juttatja; a tiszta vizet is megszűri: a) kicsinyes; b) fösvény; tiszta vizet önt a pohárba: a) világos; félre nem érthető helyzetet teremt; b) őszintén beszél; (gúnyos) vizet prédikál, és bort iszik: a jót hirdeti, de ő maga a rosszat cselekszi, teszi; másként cselekszik, mint ahogyan beszél; nem sok vizet zavar: <főleg ember> keveset számít, nemigen avatkozik semmibe; Dunába v. (ritka) tengerbe hordja a vízet: fölösleges, céltalan munkát végez; ld. még: bába, kanál, majom, malom, rosta, szalmaszál, szita. Közmondás(ok): Lassú víz partot mos: a) nyugodt, alapos, szívós munkával biztosan elérjük célunkat; b) <csendes v. alattomos emberről szólva:> nem is gondoltuk volna, hogy erre is képes. Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza: a) a Tisza vidékére való ember mindenünnen visszavágyik szülőföldjére; b) a külföldön élő magyar mindig visszavágyik hazájába. Szegény ember vízzel főz: a szegény ember mérsékli igényeit, úgy él, ahogy tud.
Szóösszetétel(ek): 1. vízáradás; vízáradat; vízráramlás; vízátbocsátó; vízbarázda; vízbuborék; vízduzzasztás; vízelvezetés; vízelvezető; vízemelés; vízenergia; vízerejű; vízeresztő; vízfecskendő; vízfolyam; vízforgatag; vízforraló; vízforrás; vízfürdő; vízgát; vízgép; vízhozam; vízhűtő; vízjárás; vízkapu; vízkerék; vízkészlet; vízkifolyás; vízkilépés; vízköpő; vízkúra; vízlakó; vízlágyítás; vízlágyító; vízlecsapolás; vízleeresztő; vízlefolyás; vízlepte; vízlevezető; vízloccsanás; vízmeder; vízmennyiség; vízmérce; vízmérés; vízmolekula; vízmosott; víznyomó; vízokádó; vízoszlop; vízömlés; vízöntő; vízpárolgás; vízpazarlás; vízréteg; vízsebesség; vízsúly; vízszagú; vízszállítás; vízszegénység; vízszigetelő; vízszivárgás; vízszivattyú; vízszívó; vízszóró; vízszűke; vízszükséglet; vízszűrés; víztárolás; víztartalék; víztartó; víztócsa; víztorlat; víztömő; vízvédelem; vízveszély; vízzúgás; vízzuhatag; 2. állóvíz; árvíz; ásványvíz; belvíz; borvíz; bórvíz; cementvíz; csatornavíz; édesvíz; esővíz; etetővíz; fenyővíz; folyóvíz, forrásvíz, forrasztóvíz; fürdővíz; gyógyvíz; hévíz; hűtővíz; ivóvíz; keresztvíz; keserűvíz; királyvíz; kisvíz; kölnivíz; kristályvíz; kútvíz; lábvíz; levendulavíz; magzatvíz; mészvíz; mosdóvíz; nehézvíz; ólomvíz; özönvíz; rózsavíz; savanyúvíz; szájvíz; szemvíz; szennyvíz; szikvíz; szódavíz; talajvíz; télvíz; tengervíz; termálvíz; torokvíz; vadvíz; választóvíz.
vizű.
