vizel
vizel [e] ige -t, -jen [ë] (kissé választékos)
tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) <Ember, állat> vizeletét kiengedi; hugyozik, pisál. Nehezen vizel; keveset, sokat vizel. A kisfiú a nadrágjába vizelt. || a. tárgyas Vmilyet vizel: vmilyen vizeletet ürít. Az emberek mind véreset vizelnek, | a század büdös, vad csomókban áll. (Radnóti Miklós)
Igekötős igék: bevizel; belevizel; kivizel; levizel; odavizel; összevizel; rávizel; televizel; végigvizel.
vizelő.
