víziszony
víziszony [z-i] főnév
1. (régies) Veszettség (1). || a. A vízivástól való nagyfokú irtózás, amely általában a veszettség bevezető tünete. Gonosz láz ez …, melynek nem elég elvárni az idejét, mint a víziszonynak: kilenc napot. (Jókai Mór)
2. (választékos) Nagyobb, főleg nyílt vizek láttán támadó, kóros idegállapotból származó félelem, szorongás. Nem száll hajóra, mert víziszonya van.
3. (tréfás) A mosdástól v. a vízivástól való idegenkedés. Ennek a gyereknek, úgy látszik, víziszonya van. Kocsmatöltelék volt, víziszonyban szenvedett.
