vonó
vonó melléknév és főnév
I. melléknév <Állandósult szókapcsolatokban is:> olyan, aki, ami (vhová) von (főleg I. 1, 4, 5. II. 1, 2, 3. III. 1, 3, 5, 6) vmit, vkit. Az igát vonó ökör; a szemöldökét összébb vonó tanár; a mindenkit társaságába vonó asszony; a kordont vonó katonaság; az elítéltet kínpadra vonó hóhér; a két költő közt párhuzamot vonó tanár; gyököt vonó diák; a figyelmet magára vonó gyerek; vmit kétségbe vonó kutató; a szabálysértőt felelősségre vonó rendőr; a gyermekét kérdőre vonó szülő.
II. főnév -t, -ja Bizonyos fajta húros hangszerek húrjainak folyamatos megszólaltatására haszn., fanyélből és a rajta kifeszített finom lószőrből való eszköz. A hegedű, a nagybőgő vonója; a vonó nyele, szőrzete; gyantázza a vonót; leteszi a vonót; biztos kézzel vezeti a vonót; vonóval játszik. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot. (Vörösmarty Mihály) A vonó kiesett hébe-hóba az egyik vagy a másik more kezéből. (Mikszáth Kálmán) Rózsafa vonóként nagy zöngésű húrhoz | Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz. (Ady Endre) Olyan hangot adott, mint a nagybőgő, ha annak húrján végigvonják a lószőrből készült vonót. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. vonócsiga; vonóerő; vonógyanta; vonóhíd; vonólánc; vonómarha; 2. hegedűvonó; igavonó; szénvonó.
