vonzó
vonzó melléknév -an v. -n, -bb
1. Olyan, aki, ami vonz vkit, vmit. A vasreszeléket vonzó mágnes; nagy közönséget vonzó műsor; tárgyat vonzó igék.
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Olyan, ami rokonszenvet, tetszést keltve vkinek az érdeklődését megragadja, s arra készteti, hogy figyelje, foglalkozzék vele, közelébe kerüljön. Vonzó arc, hang, modor, tulajdonság, olvasmány. Vonzó külseje van. Oly mosolygás, mint Emmáé, Melly országot ér, Néma, vonzó, fejedelmi: Olyra gyúl e vér. (Vörösmarty Mihály) Tizenöt évvel idősebb barát, | a rendetlen és vonzó ifjúság | lehettem számodra. (Szabó Lőrinc) || a. Követésre késztető. Barátaink előtt halálom Majd mint vonzó példa áll. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben is, kissé választékos) Vonzással összefüggő, vele kapcs. Vonzó hatás, képesség. A Föld vonzó hatása. E szépasszony vonzó hatása alá került. Zuhatagok kőpárkányára von A mélység vonzó, vad igézete. (Tompa Mihály)
