zafír
zafír főnév -t, -ok, -ja (régies írva: saphir is)
1. (ásványtan) Kék v. fehér színű, átlátszó, üvegfényű ásvány, igen becses drágakő. A zafír voltaképpen kristályos alumíniumoxid.
2. Ebből csiszolt drágakő. Zafírral kirakott karkötő. Feleségének zafírt vett. A két kezemnek mind a tíz ujjára karbunkulusoktól és saphiroktól ragyogó gyűrűket húznak. (Jókai Mór) Kérte Pongráczot, adja oda neki azt a zafírokkal, rubintokkal kirakott menteláncot, amit a cseresznyefa szekrényben látott egyszer. (Mikszáth Kálmán)
3. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ennek színéhez hasonló, v. rá emlékeztető. Még hull a nyári fények zafír… Esője. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): zafírfényű; zafírgyűrű; zafírkék; zafírkő; zafírszínű.
zafíros.
