zaklat
zaklat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson (rosszalló)
1. (Szükség, ill. elegendő ok nélkül) alkalmatlankodva, tolakodó módon minduntalan zavar vmivel vkit nyugalmában v. munkájában. Vkit vmivel zaklat. Házassági ajánlatokkal zaklatja a leányt. Kéréseivel, kérdéseivel zaklat vkit. Egész nap zaklatták a látogatók. Minő bohóc fogásokkal zaklatsz engem, gazember! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A szerencsétlen Etelka, aki … hamisított egyiptomi cigarettákat árult, s kéregetett, őket is zaklatta. (Kosztolányi Dezső) || a. (irodalmi nyelvben) <Lelki tartalom, képzeleti dolog> nyugtalanít, gyötör vkit. Zaklat a vágy, s üzve szivünk Ösmeretlen tájakig: Nem boldog ha kéjt nem izlel. (Tompa Mihály) Reám szakad lelket zaklatva Egy eltévesztett élet vádja. (Ady Endre) || b. (népies, régies, irodalmi nyelvben) Nem hagy nyugton vkit, vmit; hajt, hajszol. Folyton zaklatja az állatot. Reggeltől estig zaklatta a cselédeket, a munkásokat. Úgy, úgy zaklasson ön, ne hagyjon habozni. (Vas Gereben)
2. Folytonosan alkalmatlankodva unszol vkit, hogy vmely munka elvégzésére, kötelezettségének teljesítésére rávegye, rábírja; serkent, sürget. El van adósodva, és a hitelezői folyton zaklatják. Addig zaklatom a szabót, míg el nem készíti a rendelt ruhát. || a. Vmiért zaklat: vkit folytonosan alkalmatlankodva unszolja, hogy vmit megkapjon tőle. A fiú örökké pénzért zaklatja apját. A vármegyét katonáért zaklatják. (Vas Gereben) Csaba … nyakra-főre csinálta az adósságot; Jenőt zaklatták érte. (Kaffka Margit)
Igekötős igék: agyonzaklat; felzaklat; kizaklat; visszazaklat.
zaklató.
