zavar [2]
zavar [2] főnév -t, -ok, -a
1. Vmely szervezetnek v. szerkezetnek a működésében bekövetkezett szabálytalanság, rendellenesség, fennakadás. Emésztési, érverési, működési, vérkeringési zavarok; áramszolgáltatási, forgalmi, vételi zavarok; zavar támadt a vízellátásban. || a. Időjárási, légköri zavarok: a légköri viszonyokban, az időjárásban váratlanul beállott, rendsz. kellemetlen következményekkel járó változás. || b. Mágneses zavarok: a) (fizika) a földmágnesség erősségének rendszertelen változása annak következtében, hogy a légkör felső rétegébe a Napból származó elektromos töltésű részecskék csapódnak be; b) (rádiótechnika) a rádióvevő hangerejének emiatt bekövetkező ingadozása. || c. A társadalmi, politikai és gazdasági élet nyugodt menetét, fejlődését akadályozó bonyodalom, nehézség. Zavart csinál, kelt, szít. Néhány országban súlyos zavarok támadtak. A zavarok még mindig nem szűntek meg. || d. Általában vminek a rendjében hirtelen beállott bonyodalom, a rendes menetből való kizökkenés. Zavar támad a teremben, az előadás menetében. Új zavar támadt az uccán, … rekedt kiáltások, lódobogás, csörgés: jöttek a rendőrök. (Babits Mihály) || e. (tudományos, fizika) <A híradástechnika és a kibernetika szempontjából:> az információ vételét a csatornában (8) nehezítő tényezők (zörejek stb.) vmelyike.
2. (kissé választékos) Nehézség, fennakadás, szűkös helyzet anyagi tekintetben. Anyagi zavarai támadtak; anyagi, pénzügyi zavarokkal küzd. Zavaromban nem számíthatok senkire. Nincs vagyoni zavarban? – Anyám él, tehát saját vagyonom nincs, de terheim sincsenek. (Jókai Mór) || a. (ritka) Általában fennakadás, nehézség, bonyodalom <vkinek az életkörülményeiben, élete folyásában>. Életében igen gyakran voltak kisebb-nagyobb zavarok. A nyugalmamat tekintsd, | és adj tanácsot a zavarba, kérlek. (Katona József) Zsuzsikával kapcsolatban soha a legkisebb zavar sem lépett fel. (Móricz Zsigmond)
3. Az a lelkiállapot, amelyben vki vmely okból elveszti nyugalmát, biztonságérzetét, s hirtelen nem tudja, mit tegyen, v. hogyan viselkedjék. Zavarba ejt v. hoz vkit; zavarba esik, jut v. jön; (nagy) zavarban van; zavarában azt sem tudja, fiú-e vagy lány; kisegít vkit zavarából; zavarát legyőzi v. leküzdi; zavarát leplezi, palástolja, rejti, titkolja. A szónok zavarában elejtette a beszéd fonalát. A tőkések nagy zavarban voltak az általános sztrájk miatt. Az urasági komornyik belépése láthatólag meglepte őket. Különösen a harcias kapitánynén látszott zavar. (Mikszáth Kálmán) Az állongó vendég … zavarba jön nézelődésében, mert észreveszi … a … szolgálólányt. (Krúdy Gyula) A kis fiú … zavarba jött, s az arca vörös lett. (Móricz Zsigmond)
4. <Vmely szóbeli v. írásbeli közlésben> értelmetlenség, a gondolatmenet összekuszáltsága. A szövegben itt valami zavar van. Fejtegetéseiben itt-ott zavarok mutatkoztak.
5. (ritka) Hangzavar. Jaj, hogy is történt ez velem, A friss lombból hogy lett avar, Édes hangból érdes zavar …? (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): 1. zavarcsináló; zavarelhárítás; zavarkeltő; zavarmentes; 2. beszédzavar; elmezavar; értelemzavar; érzékzavar; fogalomzavar; hangzavar; időzavar; képzavar; nyelvzavar; pénzzavar; üzemzavar; vételzavar; vonalzavar; zűrzavar.
