zúdul
zúdul tárgyatlan ige -t, -jon
1. (ritka, hangutánzó) Megmozdulva zúgni kezd. Zúdul az erdő, a szél, a vihar. || a. (költői) <Harc> nagy zajjal megindul. Zúdúljatok hát, gyilkoló csaták. (Vörösmarty Mihály) Zúdulnak véres csaták. (Arany János)
2. (hangutánzó) <Nagy tömegű anyag> nagy zajjal, robajjal, zúgva gyorsan v. hirtelen omlik, zuhan vhova. Árvíz, lavina zúdul a falura. Zápor zúdult a nyakunkba. A folyó vize a mélységbe zúdul. Zúdul a szél a rétekre. (József Attila) || a. <Embertömeg, csoport> zajongva, zúgva rohan, tódul, özönlik vhova. A tömeg az utcára zúdul. A népvándorlás hadai Európára zúdultak. Az ellenség a védtelen országra zúdult. Zudulva, mint a tenger habjai, Midőn közepről csapnak part felé, Úgy hallom a közelgető hadat. (Vörösmarty Mihály) György úr … Megy elül s a többi mind utána zúdul. (Arany János) Lenn … ostromra zúdul a török. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka) <Sok személy> zúgva, nagy erővel (támadva) rohan vhova, vkire, vmire; <tárgy> nagy erővel és sebességgel repül, suhan vhova. Vö: rázúdul (3). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk zúdul. Nosza, valamennyi mind Czibakra zúdul… (Arany János)
3. (átvitt értelemben) <Baj, szerencsétlenség, veszedelem> tömegesen, csőstül szakad, hárul vkire; hirtelen tömegesen ér vkit. Vö: rázúdul (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk zúdul. Egymás után zúdult ránk, nyakunkba v. fejünkre minden megpróbáltatás. || a. (átvitt értelemben, ritka) <Szóbeli megnyilatkozás> tömegesen, egyszerre nagy tömegben hangzik, árad vki felé, vkire. Kérelmek, közbeszólások, panaszok zúdultak feléje. Szidalmak özöne zúdult a közbeszólóra.
Igekötős igék: alázúdul; átzúdul; bezúdul; belezúdul; felzúdul; keresztülzúdul; kizúdul; körülzúdul; lezúdul; megzúdul; nekizúdul; rázúdul; tovazúdul; végigzúdul; visszazúdul.
zúdulás; zúduló; zúdult.
