zuhan
zuhan tárgyatlan ige -t, -jon
1. (hangutánzó) <Nagyobb tömeg, nehéz szilárd test v. egyszerre kiöntött nagyobb mennyiségű folyadék> magasról gyorsuló mozgással, rendsz. suhogó v. zúgó hangot hallatva esik. Zuhan a kő, a repülőgép, a szikla. Meteorok a fehér éjszakába, Suhanjatok csak és zuhanjatok, Ti züllött csillagok! (Juhász Gyula) Bombázó rajok húznak el felettem; | szemed kékjét csodálom épp az égen, | de elborult s a bombák fönt a gépben | zuhanni vágytak. (Radnóti Miklós) || a. Vhova, vmibe, vkire zuhan: ilyen eséssel vhova, vmibe jut. Vö: rázuhan. Rájuk zuhant a fáról egy csomó hó. A meteor a földre zuhant. A repülőgép a tengerbe zuhant. A szikla mélybe zuhant. || a. (katonaság, repülés, elavulóban) Vmely viszonylag kis kiterjedésű célt úgy támad meg, hogy meredek szög alatt nagy sebességgel rárepül, majd hirtelen ismét a magasba emelkedik; zuhanórepülést végez. A repülő az erődre zuhant, és kioldotta bombáit.
2. (hangfestő) <Ember, állat> egyensúlyát v. erejét vesztve, hirtelen teljes súlyával vhova esik. A földre, a padlóra zuhan. „Piroska! …” zuhant most körül a keresztre, Kebléhez szorítva, záporba förösztve. (Arany János) Kimerülten zuhant a székre, amit a fürge talján rőfös alája tolt. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben) <Vminek az ára> rendkívül gyorsan, az árak szokott v. várható ingadozásánál nagyobb mértékben csökken. A részvények árfolyama zuhan. || a. (átvitt értelemben, ritka) <A pénz vásárlóereje> hirtelen, nagymértékben csökken. Napról napra zuhant a korona. (Kosztolányi Dezső)
4. Vmibe, vmennyire zuhan: <személy, közösség társadalmi, szellemi v. erkölcsi tekintetben> (hirtelen) alacsonyabb színvonalra esik, süllyed, jut. Rossz társaságba keveredett és erkölcsileg mélyre zuhant.
Igekötős igék: alázuhan; átzuhan; bezuhan; belezuhan; előrezuhan; hátrazuhan; idezuhan; keresztülzuhan; kizuhan; lezuhan; mellézuhan; nekizuhan; odazuhan; rázuhan; utánazuhan; végigzuhan; visszazuhan.
zuhanó; zuhant.
