zene
zene [e-e] főnév zenét, zenéje [e-e]
1. Az a művészet, amely a dallam, a ritmus és a harmónia eszközeivel érzések, hangulatok kifejezése és ébresztése végett hangszeren képezhető v. énekelhető, művészi hatás keltésére alkalmas zenei hangokat kapcsol egybe. A zene elmélete, története; zenét tanul: a) vmely hangszeren játszani t.; b) a zene elméletével foglalkozik. Aranyvégű cigarettákkal szolgáltunk. Zenéről folyt a szó. (Kosztolányi Dezső)
2. Hangszeren képezhető v. énekelhető, művészi hatás keltésére alkalmas hangoknak harmónikus és ritmikus egybekapcsolásából keletkezett mű, alkotás. → Összekötő zene; zenére → tesz; zenét ír, szerez. Bús zene, Rossz zene, új zene, divatos … (Juhász Gyula) || a. Vmilyen szempontból (hely, korszak, társadalmi réteg, stílus, szerző) egységnek tekintett ilyen alkotások összessége. Liszt zenéje; bécsi, olasz zene; → abszolút zene; egyházi, népi zene; → világi zene; hangszeres, vokális zene; komoly, könnyű, nehéz zene; a romantika zenéje; a jelenkor zenéje. Csak Bach és Mozart van, más senki … Az uram Bachért rajongott, aki … a föltétlen muzsika … s a fájdalom, melyet ez a sohasem szenvelgő, érzelmes zene elénk tár, … tiszta, tárgyilagos, pontos. (Kosztolányi Dezső)
3. Az ilyen, előadott, eljátszott mű hangzása. Talp → alá való zene; a zene elhallgat, felhangzik, szól, zeng; a zene hullámai ←; zenére táncol; zenét hallgat. Elhal a zene, s a víg teremben Téli szél zúg. (Ady Endre) Lebegve árad édes, lágy zene. (Tóth Árpád) Egy lányka … lemezt cserél | … a rossz zenén kis lelke fellebeg | s oly szürke, mint ott fönt a fellegek. (Radnóti Miklós) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Az előadó zenekar, a zenészek együtt. Itt foglal helyet a zene! Megjött a zene is.
4. (átvitt értelemben, választékos) Vminek a zenéje: természeti v. beszédhangoknak ritmikus v. dallamos egymásutánja. A hullámok, a szél zenéje; vki beszédének a zenéje; a nyelv zenéje; a → szférák zenéje; a vers zenéje: a vers ritmusából és a versben használt szavak hangzásából adódó akusztikai hatás. [Hangjának] édes zenéje még most, sok-sok év múlva is a fülembe cseng. (Mikszáth Kálmán) Bús, őszi szél édes zenéje Csengjen fülembe csendesen. (Ady Endre) Elhallgat a tücsök zenéje. (Babits Mihály)
Szólás(ok): a jövő zenéje: olyan elképzelés, amelynek megvalósulása csak a (távoli) jövőben remélhető.
Szóösszetétel(ek): 1. zeneakkord; zeneanyag; zeneautomata; zenebetét; zenebírálat; zenebíráló; zenedoboz; zeneestély; zeneeszköz; zeneesztétika; zenegyakorlat; zeneigazgató; zenepalota; zenepártoló; zenepavilon; zenepedagógia; zeneszerető; zenetanulás; zeneterem; zenetudós; zeneünnepély; zenevirtuóz; zenevizsga; 2. cigányzene; éjjelizene; fáklyászene; filmzene; gyászzene; kamarazene; katonazene; közzene; macskazene; műzene; népzene; operettzene; parasztzene; programzene; szalonzene; tánczene; térzene; tücsökzene.
