zöld
zöld melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A szivárvány színei között a sárga és a kék közé eső színű; olyan, amilyen a friss fű v. falevél színe. Élénk, hamvas, haragos, világos zöld; zöld asztal: a) tárgyaló a., amelyet rendsz. ilyen színű posztó takar; b) (ritka) hazárd kártyajátékok céljára haszn. rendsz. ilyen színű posztóval bevont a.; zöld eleség: frissen vágott növényi eledel <jószágnak, baromfinak>; zöld erdő, festék; zöld frakk ←; zöld fű, gyep; zöld hályog: súlyos szembetegség, amelyet a szemben levő nyomás fokozódása s ezáltal a látóideg elsorvadása okoz, s amely a látás fokozatos romlására, majd teljes vakságra vezet; zöld házikó ←; zöld lóhere; zöld maláta: csíráztatott árpa; zöld mező; zöld palánták, posztó, rét, ruha; a zöld szemű → szörny; zöld szín; zöld tea: erjesztés nélkül rövid ideig hervasztott és gyenge tűz fölött serpenyőben fonnyasztott, majd megsodort t.; zöld zsalu; zölden erezett sajt; zöldre festett kapu. Hát mért kék az ég, Miért zöld a liget? – elég, hogy úgy van. (Madách Imre) Sohse vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. (Ady Endre) Álmosan figyeltem a zöld szín játékát a gyepen és a fákon. (Gelléri Andor Endre) Bedörzsöltem a zöld, | piros, sárga s egyéb nedveket a papírba. (Szabó Lőrinc) || a. Zöld övezet: a városokat körülvevő, főleg zöldségféléket termelő, ill. fával, cserjékkel beültetett ö. || b. (játék) <A magyar kártyában> zöld levélformákkal jelölt <kártyalap>. Zöld alsó, ász, disznó, felső, kilences, király.
2. <Harag, felindulás, betegség következtében> a zöld színre emlékeztetően sápadt, vértelen <kül. arcszín>. Kékre, zöldre → válik; zöld lett az arca. A rektorprofesszor zöld lett mérgében. (Vas Gereben) A tanító még egyszer rátekintett … az ijedt kisfiúra. Ekkor látta, hogy az arca egész zöld. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Egészséges, viruló, erőteljes. Lássa sok vídám óráit, Unokája unokáit, Férjével zőld vénségben. (Csokonai Vitéz Mihály) Ábrándjainak ellenére is szép, zöld öregkort jövendölhettünk néki … (Szalay László)
4. Éretlen, s ezért rendsz. zöld (I. 1) színű. Zöld gyümölcs, körte. || a. (népies) Zöld liba: sárga pelyhes fiatal l. Zöld libákkal zöld mezőre menni – Oly nagy öröm nem volt neki semmi. (Arany János) || b. (átvitt értelemben, tréfás) Nagyon fiatal, tapasztalatlan <személy>. Zöld alak, bakfis, fickó, suhanc. Amikor még zöld voltam. Én még olyan zöld voltam, hogy kezdtem kevély lenni a nagy kitüntetésre. (Jókai Mór) Zöldek, túl fiatalok vagyunk? Sajnos nem így van. (Kaffka Margit) || c. (átvitt értelemben, gúnyos) Értelmetlen, ostoba, szeleburdi <beszéd, magatartás>. Ugyan ne ijedjetek meg, urak! … A bacillusok theoriája zöld mese. (Jókai Mór)
5. (elavult, sajtónyelvi) A zöld káder: azoknak az első világháború idején az olasz harctérről megszökött, többségükben délszláv katonaszökevényeknek az összessége, akik fegyveresen a dalmát és horvát hegyekben rejtőztek.
II. főnév -et, -je [e, e]
1. Zöld szín. Az ég kékje, a mező zöldje. Festményein sok a zöld. Szép zölddel béborult, Virágokkal újult Jóillatú föld tája … (Balassi Bálint) A fák pirosa, barnája, zöldje az ismeretlen élet csíráit takarja. (Krúdy Gyula) Az iskola nekem az udvar volt. Nagy fák, eperfalevélnek kemény zöldje nekem az iskola. (Móricz Zsigmond) || a. Zöld festék. Schweinfurti zöld: zöld színű, mérgező hatású, arzén tartalmú festék. Zöldet kever a fehérbe. || b. Zöld színű ruha, viselet. A zöld rosszul áll neki.
2. Zöld színű, leveles hajtás, vetés v. lomb. Egy kis zöldet is tégy a virághoz. Már késő zöldjét a szőlő elhullatta. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy madárnak röpülő íve | a föld felé hajolt és eltűnt | valahol a ringó zöld mögött. (Radnóti Miklós) || a. (költői) Általában lomb. Megérdemli Ő a mi könyűinket e | Cyprusok barna zőldje alatt. (Csokonai Vitéz Mihály) Vésű hegye által virágzik a holt fa … Vérpiros a zöldje, arany a virága. (Arany János) || b. Vminek a zöldje: vminek a zöld része. A petrezselyem zöldje: a p. levele. Válogassátok ki az alma zöldjét.
3. <Állatnak való> zöld eleség. Zöldet szed; zöldet ad a jószágnak. Nála ellakhat …, csak a baromfira kell vigyázni, zöldet szedni a rucáknak. (Móricz Zsigmond)
4. Szabad természet; erdő, mező, liget. Kirándul a zöldbe; felüdül a zöldben. Oda kimenni, ahol most van az intézet, az egész utazás; csak a Zugliget zöldjét keresők rohannak el mellette. (Kossuth Lajos) Nyáron künn lakom a zöldben. (Jókai Mór)
5. (gyak. többes számban) (átvitt értelemben, gúnyos) Ostoba beszéd, sületlenség. Zöldeket beszél; sok zöldet összehord. Zöldet és bolondot szólunk összevissza. (Madách Imre) Ostobaság! Ugyan ne beszéljen zöldeket. (Mikszáth Kálmán)
6. (játék) Zöld levélformákkal jelölt kártyalap. Zöld az adu; zöldet hív. Én zöldet kértem, és ked [= kend] makkot adott rá. (Katona József)
Szólás(ok): ld. ág.
Szóösszetétel(ek): 1. zöldbársonyos; zöldfehér; zöldfestékes; zöldfrakkos; zöldhajtókás; zöldlámpás; zöldmázas; zöldmunka; zöldtapétás; zöldtollas; zöldzsalus; zöldzsinóros; 2. almazöld; fűzöld; haragoszöld; levélzöld; méregzöld; olajzöld; olívzöld; örökzöld; smaragdzöld; télizöld; tengerzöld; üvegzöld.
zöldecske; zöldű.
