zsákmány
zsákmány főnév -t, -ok, -a
1. Erőszakkal elvett, főleg háborúban szerzett hadianyag-készlet, ill. értékesebb tárgy, ingóság. Bő, dús, gazdag zsákmány; jogos zsákmány; könnyú zsákmány; zsákmányra tesz szert; zsákmányt ejt; a zsákmányt felosztja; vki elől elkaparintja a zsákmányt; vkit elüt a zsákmánytól. Gazdag zsákmánnyal tér haza. A hadsereg nagy zsákmányra tett szert. Zsákmány sincs, mely enyhűlést hozhatna szivünknek … Jersze, tegyünk zsákmányt, s hozzunk hirt vissza hadunkkal. (Vörösmarty Mihály) Az egyik kocsiban egy halom mindenféle fegyver volt. Az is szedett-vedett zsákmány. (Gárdonyi Géza) || a. Rabló, tolvaj, betörő által elvitt, elrabolt érték, holmi. A betörők zsákmánnyal megrakodva éppen el akarták hagyni az üzletet. Kegyed magának a tolvajnak adott útiköltséget, s hogy háborítatlanul mehessen a zsákmányával, még útlevelet is. (Jókai Mór) Társam volt, … közös zsákmányra dolgoztunk. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, tréfás) Ügyességgel, szerencsével megszerzett (értékesebb) tárgy, ingóság. Az úttörők nagy zsákmánnyal tértek vissza a hulladékgyűjtésből.
2. Az a vad v. hal, amelyet a vadász, ill. halász elejtett, elfogott, lelőtt v. kifogott, v. elejteni készül. Elejtett zsákmány; zsákmányát elejti; zsákmányul ejt vmit; zsákmányul esik vmi. A vadász zsákmány után jár. Pompás szarvasbikát ejtett zsákmányul. Tízkilós harcsa volt a zsákmánya. Hej, micsoda zsákmány az-nap esett halva! | Medve, bölény, farkas; rőt-vad egész halma. (Arany János) || a. Ragadozó állat által elhurcolt v. elejtésre kiszemelt állat v. ember. Az oroszlán, a sas zsákmányra les, zsákmány után jár. Egy apró csibe volt a vércse zsákmánya. Lassan, nehézkesen úgy szárnyra kel, Mint bérci sas, ha nagy zsákmányt cipel. (Arany János) || b. (régies) Zsákmányt tesz vmiben: <állat> eszik vmiből, kárt tesz vmely növényben, állatban, élelmiszerben. Szörnyű zsákmányt tészen a zsizsik a búzába. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (átvitt értelemben) Áldozata, martaléka vkinek, vminek. Zsákmánya lett vkinek, vminek; zsákmányul esett vki gyűlöletének. Vkit, vmit zsákmányul odadob vkinek. A megviselt idegrendszer … zsákmánya lesz az észvesztő kísértésnek. (Kuncz Aladár)
4. (régies) Erőszakos eltulajdonítás; zsákmányolás. Zsákmányra bocsát, enged, ereszt vmit. Férfiait levágatja, asszonyait rabul elviszi, kincseiket zsákmányra bocsátja. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): zsákmányejtés; zsákmányjog; zsákmányrész; zsákmányszerzés; 2. hadizsákmány; halászzsákmány; vadászzsákmány.
zsákmányos; zsákmányú.
