zsákutca
zsákutca [k-u] főnév
1. Olyan utca, amelynek egyik vége nincs összeköttetésben egy másik utcával; elrekesztett, beépített végű, és ezért átmenő forgalomra nem alkalmas utca. Fiakkerrel nem lehet belemenni, mert zsákutca, s megfordulni nem lehet benne. (Jókai Mór) És gondolok sok lámpásra, mely orvul Kacsintott rám és zsákutcába csalt. (Juhász Gyula) Zsákutca tövében | elkondul a léptem | búsan. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Olyan helyzet, amelyből nincs kivezető út, amelyből nem lehet eljutni vmely kívánt eredményhez, megoldáshoz. Gazdasági, politikai zsákutca; zsákutcába jut, kerül vki, vmi; zsákutcába szorít vkit; zsákutcába → visz vkit, vmit. Nem tud kikeveredni ebből a zsákutcából. Századunk elején a halaszthatatlan feladatok megoldatlansága már kezdte zsákutcába vinni az országot. Az életem zsákutcába került. (Kaffka Margit) Borzalmas zsákutcába kerültünk … a győzelemnek … leghalványabb reménye nélkül. (Kuncz Aladár)
