zsendice
zsendice [ë-e v. e-e] főnév ..cét, ..céje [e] (csak egyes számban) (népies)
Az oltott tej, rendsz. juhtej frissiben felforralt édes savója túrójával együtt. Zsendicét früstököl, vacsorázik. (Mikszáth Kálmán) A finom zsendicét is megették, meg a zsiványpecsenyét, … amivel a juhászok szolgáltak. (Móricz Zsigmond)
zsendicés.
