zsombék
zsombék főnév -ot, -ja, (tájszó) zsombik [i v. í]
1. Sűrű csomókban növő lápi növényeknek a lápból gyakran egy méter magasságig is kiemelkedő, oszlop- v. kéveszerű, erős, vastag fonadéka; az Alföldön valaha nagy területeket borított. Száraz lábbal jár a zsombékon. Toldi a vadaktól így megmenekülvén, Megpihent kevéssé egy zsombékra ülvén. (Arany János) Tele van [hangyával] … minden külön arasznyi világa a mezőnek; az a néhány vándor, amelyik itt kószál körülöttem, ki tudja melyik zsombikból való. (Bársony István) [A földek] kákás, békalencsés zsombék alatt pihentek még, és csak vízi madárnak adtak fészket. (Kaffka Margit)
2. Ingoványos, vizenyős lapályból imitt-amott kiálló gyepes hant, domb.
3. (tájszó) <Réteken, legelőkön> fűvel benőtt vakondtúrás. Gurultak szerte a rögök, mintha zsombék pora lennének. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): zsombékpúp; zsombéksás; zsombéktőke.
