zsupp [2]
zsupp [2] mondatszó (ritka, népies)
1. (hangutánzó) <Esés, zuhanás tompa hangjának utánzására:> zsupsz! Zsupp! Egyszerre csak átvetette valaki magát a kerítésen. (Tolnai Lajos)
2. (hangutánzó) <Törés hangjának utánzására, törés festésére>. A bot vége beleakadt a küllőbe, zsupp, a kerék ízzé-porrá tört.
3. (hangfestő) <Hirtelen v. gyorsan végbemenő, váratlanul bekövetkező, többnyire hangjelenséggel járó mozgás, történés érzékeltetésére.> [Az almatolvajok közül] egy les, – a többiek zsupp, föl a fára; zsupp bele a zsákba; zsupp ki az árkon, zsupp – aztán itthon vagyunk. (Tolnai Lajos)
