zsoltár
zsoltár főnév -t, -ok, -ja v. -a (vallásügy)
1. Általában Istent dicsőítő vallásos költemény. Bűnbánati, hálaadó zsoltár. [Ének Kupa vezérről.] Új zsoltár ajkán soha nem fakadt, | Ő Ázsiából hozott szavakat. (Juhász Gyula) A meghasonlott kedélyű vidéki pap … a zsoltárok békéjébe töri beteg lelke … panaszait. (Babits Mihály) Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, | ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, | s szép mint a fény. (Radnóti Miklós) || a. Kül. az ótestamentum egyik könyvét alkotó, részben Dávid királynak tulajdonított 150 ilyen költemény közül vmelyik. Zengett Szionon [= Sion hegyén] a zsoltár. (Arany János)
2. Az ótestamentumi zsoltároknak a XVII. században átdolgozott, rímes, verses magyar változata, dallammal együtt mint református egyházi ének. Én nem akarom, hogy önök utánam [= rám vonatkoztatva] énekeljék a zsoltárt: „Öröködbe uram pogányok jöttek.” (Jókai Mór) Ha tanultunk zsoltárokat, Hogy ha imádkoztunk sokat, Porba ejtjük És felejtjük, elfelejtjük. (Ady Endre) Még legjobb az volt, mikor az egyházi énekeket énekelték, a zsoltárokat … (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas) Az ezeket és a dicséreteket (4a) magában foglaló református egyházi énekeskönyv. Vett egy zsoltárt. Akkora fiú voltam, hogy éppen elbírtam a zsoltárt, ha két kézre fogtam. (Jókai Mór) Mindeniknek szépen kinyitva zsoltárja. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): zsoltárátdolgozás; zsoltárének; zsoltárénekes; zsoltárfordítás; zsoltárköltészet; zsoltárköltő; zsoltármagyarázat; zsoltármagyarázó; zsoltárzene.
zsoltári; zsoltároz.
