ABLAK
ABLAK, fn. tt. ablak-ot. 1) Az épületeken világosság és légnyerés végett alkalmazott nyilás, mely üveg vagy egyéb átlátszó, és kinyitható táblákkal van ellátva. Boltíves, négyszögű, hosszúkás, kerek, alacsony, magas, keskeny, széles, harántékos ablak. Szobaablak, padlásablak, templom-, torony-, börtönablak. Kinézni, bemászni az ablakon. Ablaknál varrni, olvasni, írni. Ablakon bejövő világosság, fris levegő, bűz, por. Vakablak, mely az ablakhoz csak alakra hasonló, de fényt nem bocsát be. 2) Azon táblanemű készület, mely ezen nyilást betölti, üveges, lantornás, papirosablak, deszkaablak. Egy tábláju, több fióku, két szárnyu ablak. Kinyitni, kiakasztani, betenni, megtisztítani, betörni az ablakot. Homályos, tiszta, befagyott ablak. Téli-ablak, átv. tréfás ért. szemüveg. Föltette a téli ablakot. Képes kifejezéssel, ami által valahová beláthatni, vagy ki- s bemehetni, p. Kinek Isten akarja, az ablakon is beveti. A szem a lélek ablaka. Ha ablakkal beéred, ne nyiss kaput szivednek. Km. Jelent nyilvános, szembeötlő helyet e közmondásban: Tudom nem teszi az ablakba, p. az ellene szóló levelet.
Származására nézve, ha gépileg csak ab gyököt vennők föl, ez a többi magyar szókkal nincs fogalmi, illetőleg családi rokonságban, azonban ha tekintetbe veszszük, hogy egyezik vele a szlovák-cseh oblok, és a fényes, csillagos eget jelentő obloha, melyek összetett szók az o és blok bloha elemekből, s ezekkel ismét rokon a blk, mely fényt, villámot jelent, továbbá, hogy ezekhez hasonlók a héber 
(balág), szankszkrit blász, hellen ϕλεγω, ϕλογεω, latin fulgeo melyek mind világosságot jelentenek, végre, hogy ezekkel tökéletesen összeüt a magyar világ, tájdivatosan velág, akkor épen nem hibázunk ha gyökül vil, vagy vel, vagy az önhangzó előtételével ivl vagy evl = avl = abl hangokat veszszük. Hogy az önhangzó előre is tétethetik, mutatják apró = porú, unszol vagy onszol = noszol, az árja (szanszkrit, görög, latin, persa stb.) da vagy dá gyök a magyarban ad vagy ád.
(balág), szankszkrit blász, hellen ϕλεγω, ϕλογεω, latin fulgeo melyek mind világosságot jelentenek, végre, hogy ezekkel tökéletesen összeüt a magyar világ, tájdivatosan velág, akkor épen nem hibázunk ha gyökül vil, vagy vel, vagy az önhangzó előtételével ivl vagy evl = avl = abl hangokat veszszük. Hogy az önhangzó előre is tétethetik, mutatják apró = porú, unszol vagy onszol = noszol, az árja (szanszkrit, görög, latin, persa stb.) da vagy dá gyök a magyarban ad vagy ád.
