AJ (1)
AJ (1), fn. tt. aj-t v. ~at, tb. ~ak. Általán jelent nyilást, nyiladékot, hasadékot, rovátkot, horonyt, honnan értelmezhetők a) Aj, mint szájnyilás, száj, melyből ajk v. ajak = szájnyilás környéke. b) Aj = bevésés, vágaték, rovaték a deszkán, gerendán, melynél fogva az idegre illesztetik. c) Az elavult ajt ige gyöke, mely szerint ajt = nyilást csinál vagy képez, honnan, ajtó = nyilást csináló, és betevő, mintegy híj vagy száj az épületen, bútoron stb. Mind ezekben rokon hí vagy híj (valaminek hía, híja) fönévvel, az i kivált alhangú szókban könnyen ja, jo, ju vagy aj-ra stb. változván, mint ig jog, inkább jonkább, ihar juhar; innen ajándok egy 1222-diki oklevélben hyanduk (Magyar nyelvkincsek Jerneytől); így a sinai nyelvben hí am. kétfelé nyiló ajtó (valvae) és kái am. nyitni (aperire) Rokon hozzá még a török acs-mak (= nyit-ni) ige, honnan acs-il-mak am. nyilni.
