ALÓL
ALÓL (al-á-el v. al-el) névh. és ih. Személyrag. alól-am, ~ad, tb. alól-unk, ~atok, ~ok. Megfelel e kérdésre: honnan? Mint névh. alanyeset után áll, pl. ház alól kiásott föld. Értelme: onnan, azon helyről, tájról, mely bizonyos testnek alját, alapját, fenekét teszi vagy illetőleg mögötte áll. Föld alól kibuvó férgek, egerek. Víz alól kövecset, homokot ásni. Tehén alól elhúzni a szopós borjat. Elrántották alólam a széket. Elrántják alóla a gyékényt. Átv. ért. Kinőtt már a vessző alól. Kivonta magát a fegyelem alól. Fölmentették a szolgálat alól. Ennélfogva roszul van: alólirt e helyett: alulirt. Mint igehatárzó az illető ige előtt, vagy ha a mondat természete úgy kivánja, utána is áll. A szarvasmarhát alól hajtják fölfelé. Alól mozdítani valamit. Máskép: alulról. V. ö. ALUL.
