~ ANY
~ ANY, névképző, mely a régiebb nyelvben igen ritka, pl. ar-any, sav-any-ú, porh-any-ú; ellenben szokottabb a megnyujtott ány, pl. sil-ány, hitv-ány, és az ony, eny, ěny, öny, pl. tak-ony, hor-ony, hev-eny, csök-öny, stb. Újabb korban a vegyészek nyelvén jelenti azon elemet, melyből valamely test alakúl, tehát átv. ért. az illető testnek mintegy anyja, pl. hig-any dárd-any, ham-any, horg-any, ibl-any, a magashanguak után: eny: mir-eny, él-eny, kön-eny, szen-eny, stb. Több származékban a nagy, nagyság fogalma rejlik, ellenkezőleg az acs ecs képzőkkel, pl. horog, horgony = nagy horognemű eszköz a hajókon; szeg, szigony = maga nemében nagy szegű szuró eszköz a halászoknál; körny vagy köröny = nagyob kör, vagyis bizonyos kört övedző vidék; horony = nagyobb horzsolat, pl. melyet a vízmozás váj ki, stb.
