ASSZONY
ASSZONY, fn. tt. asszony-t, tb. ~ok. 1) Széles ért. az emberi nemhez tartozó minden nőszemély, akár van férje, akár nincs. Ennélfogva mondják: asszonyi nem, asszonyi ember vagy asszonyember, asszonyi állat, asszonyi népek. Kisasszony, leányasszony, hugomasszony, menyasszony. Átv. ért. istenasszony. 2) Szükebb értelemben oly nő, kinek férje van, vagy volt. Asszonynyá lenni = férjhez menni. Asszonyt hozni a házhoz. Ez nem leány, hanem asszony. Gyermekes asszony. Ifju asszony vagy ifjasszony, czime oly fiatal asszonynak, ki a köznépnél miveltebb osztályból való. Vén asszony. Gazd’ asszony, özvegy asszony. 3) Jelent úrnőt. Ott van mind az úr, mind az asszony. Szomszéd úr, szomszéd asszony. Ő asszony a háznál. Vár asszonya. Három urodalom asszonya. Fejedelemasszony. Föld asszonya, tenger asszonya, népek asszonya. Nagy, tekintetes, nagyságos, méltóságos, kegyelmes, fenséges, felséges asszony. 4) Keresztnevek után téve, az alrendü férjes nőket czimezik vele. Kata asszony, Jutka asszony, Erzsók asszony, Trézsi asszony. 5) Rokonsági vagy kort különböztető czim. Néném asszony, ángyom, menyem, komám asszony, hugom asszony, öcsém asszony, nászasszony, sógor asszony. Némely tájakon a menyétet (talán szép szőre miatt) menyétasszonynak hivják. A régi úgynevezett magyar kártyában a tízes másnéven: asszony.
Az asszonyról a nép nyelvén igen sok közmondás van forgásban, melyek jó része csipkedő, gúnyos, gyakran jellemzetes, de nem ritkán, gyöngédtelen is. Fölhozunk itt néhányakat. „Hugom asszony, ma menyasszony, holnap asszony, holnapután komámasszony.“ „A vénasszony dérdúr.“ „Jaj az oly szegénynek sorsa, ki gazdag asszonyt vesz el.“ „Haragos asszony, sürü füst, likas tál, ártalmas a háznál.“ „Ha a haragos asszonyt meg akarod szelidíteni, járd meg vele a tánczot a mogyorósban.“ „Nem titok, amit két asszony tud.“ „Mérges asszonynak haragos a leánya.“ „Mosolygós asszonynak, világos felhőnek nem kell hinni.“ „Nehéz tudni czélját, végét, kitanulni mesterségét az asszonynak.“ „Nagy szomoruság a rosz asszony.“ Óvjad magad a szakálas asszonytól.“ „Ha szemérmes az asszony, ne bízd idegen kézre.“ „A szép asszony is, ha megvénül, rút időt él.“
De vannak szintén oly népies mondatok és versezetek, melyek az asszony méltó dicséretét is megadják. „Jó asszony a háznak koronája.“ Km.
„Mert mit ér a férfi, ha asszonya nincsen!
Nincs ki bús sorsába rajta könnyebbítsen,
Sok aggságai közt rá nyugalmat hintsen.“
Nincs ki bús sorsába rajta könnyebbítsen,
Sok aggságai közt rá nyugalmat hintsen.“
| Vőféli versek. |
Hazánkban több helység neveztetik róla, mint: Asszonyfa, Asszonyfalva, Asszonyháza, Asszonyszállás, Asszonytelke.
E szónak eredetét megfejteni még eddig nem sikerült az elemzőknek. Révai a régi halotti beszédben előforduló achszin nyomán úgy vélekedik, hogy az a héber 
(issa) módosítványa; Jászay Pál az aszik igéből származtatja, azon föltevéssel, hogy az asszony korosabb s mintegy aszásnak, fogyásnak indult nőt jelent, mi azonban a nő jelentésével homlokegyenest ellenkezik. Mások szerint annyi volna, mint: az any vagy anyázó, anyzó, mint: leányzó. Ide ragasztunk még egy véleményt. Az asszony máskép nő, mely valószinüen = növő, (mint vő = vevő, tájdivatos jő = jövő, stb.) azaz faját szaporító, nemét növesztő. A nemzedéki szaporítás egyegy faját, sarját ág-nak mondjuk, honnan a fiuág, leányág egyenes ág, oldalág nevezetek. Ennélfogva az achszin mint legrégibb alak után indulva, az asszony gyöke ág, s törzse az ebből származott ágazik vagy ágzik volna, melyből lett részesülő ágzó, ágzi, mint: játszó játszi, lakozó lakzi, kaposó kapsi, stb. innen n utótéttel ágzin, vagy egyenesen az ágzó-ból: ágzon, ágszon, áchszony, asszony. – A lapp niszu-ban a nő látszik rejleni.
(issa) módosítványa; Jászay Pál az aszik igéből származtatja, azon föltevéssel, hogy az asszony korosabb s mintegy aszásnak, fogyásnak indult nőt jelent, mi azonban a nő jelentésével homlokegyenest ellenkezik. Mások szerint annyi volna, mint: az any vagy anyázó, anyzó, mint: leányzó. Ide ragasztunk még egy véleményt. Az asszony máskép nő, mely valószinüen = növő, (mint vő = vevő, tájdivatos jő = jövő, stb.) azaz faját szaporító, nemét növesztő. A nemzedéki szaporítás egyegy faját, sarját ág-nak mondjuk, honnan a fiuág, leányág egyenes ág, oldalág nevezetek. Ennélfogva az achszin mint legrégibb alak után indulva, az asszony gyöke ág, s törzse az ebből származott ágazik vagy ágzik volna, melyből lett részesülő ágzó, ágzi, mint: játszó játszi, lakozó lakzi, kaposó kapsi, stb. innen n utótéttel ágzin, vagy egyenesen az ágzó-ból: ágzon, ágszon, áchszony, asszony. – A lapp niszu-ban a nő látszik rejleni.
Figyelmet érdemel, hogy a rokon hangzású zan vagy zen a persában, γυνη a görögben, és dsani a szanszkritban, (γενναω, γιγνομαι, dsan = szül igéktől) nőt jelent, a sinai nyelvben pedig si am. uxor és sin így értelmeztetik: nomen honorificum feminae. S innen némelyek szerint a magyar asszony, a halotti beszéd szerént: achsin, összetétel volna akka (l. AGG alatt) és zen vagy más hasonló szókból.
