BAJUSZ
BAJUSZ, (baj-usz) fn. tt. bajusz-t, tb. ~ok. A férfineműek és némely hímállatok pl. a macskaneműek s némely halak szája felett növő szőrszálak. Ritka, tömött, sűrü, sima, torzonborz, rövid, nyírott, hosszu, csurgóra álló bajusz. Kajla, pörge, kacskaringós, tulipános bajuszt viselni. Szőke, vörös, fekete, tejfölös (igen szöszke) bajusz. Kocsisosan kikent bajusz. Szürke, ősz, kese bajusz. Macskabajusz, harcsabajusz, orozlánbajusz. Pederni, pedergetni, simogatni, kikenni, kicsípni a bajuszt. Haragjában bajuszát rágni, tépni. Félre bajusz, jön a szakál. Előbb nő a bajusz, aztán érik az ész. Km. Átv. ért. a lakatosoknál, huszárbajusz, am. fölpederített bajusz formáju vas kallantyu. Így nevezik némely növények vékony kacskaringós indáit és kacsait. Szőlőbajusz.
Egyezik vele a török biucz, byjyk, a tót bavusz, fúze, lengyel wonze. Elemezve talán = ajusz ajsz, mintegy ajon, ajkon növő szőr, mint szakál = szakon azaz tokán való szőr. Mások szerént annyi mint bolyhos, felhangon: pelyhes.
