BEÁLL
BEÁLL, (be-áll) ösz. önh. V. ö. ÁLL. 1) Valamely testülethez szegődik, annak tagjává leszen. Beállani papnak, katonának. 2) Bizonyos helyet elfoglal. Révbe beállani. Fogadóba, kocsiszinbe, istállóba beállani. 3) Mondatik a szájról, midőn szólani megszün. Ugyan mikor áll be már a szájad? 4) Beáll az idő, munka, midőn kezdetét veszi. Beállott a tél, fűteni kell. Beállott az aratás, beállott az őszi szántás, beállott a szüret. 5) Beáll a víz, midőn megfagy. A nagy Duna be nem áll minden télen. A kis folyók hamar beállnak. 6) Beáll a gulya-marha, midőn többé a hó miatt a mezőn nem legelhetvén, istállóba, akolba hajtatik.
