BEÉR
BEÉR, (be-ér) ösz. önh. 1) Beható ragu viszonynévvel am. utazva, menve bizonyos helyre bejut. Jó korán beértünk a városba. Oda éjfél előtt be nem érünk. 2) Azon, s maga nemében egyetlen különösséggel bir, hogy határozott formában nem tárgyesetben hanem val vel raggal vonzza magához a neveket, s ekkor ezen jelentése van: megelégszik, elég neki. Egy évben beéri egy öltözet ruhával. Érd be vele, amit kapsz. Aki sokkal nem éri be, kevésre sem érdemes. Szegény ember kenyérrel és sajttal beéri. Úgy látszik, ezekben és ilyenekben am. föd, takar, t. i. bizonyos szükséget, mi alattomban értetik, pl. Száz forinttal beéri = befödi, takarja bizonyos szükségét. Ezzel nem érem be = nem födöm szükségemet. V. ö. BEÉR, átható.
