BESZÉDEJTÉS
BESZÉDEJTÉS, (beszéd-ejtés) ösz. fn. Azon sajátságos mód mind az egyes hangok és szók kiejtésében, mind az egész mondatok hangoztatásában és lejtésében, melyet ugyanazon nyelvben különféle vidékek lakói követni szoktak, pl. a debreczenvidéki beszédejtésben minden e tertyedt, és a hosszu é gyakran í, pl. ídes, szíp, és ló tó, lau, tau, a kecskemétieknél, szegedieknél és némely hegyközieknél zárt ě helyett ö divatozik: embör, vöszök. Vasban az é helyett ie, iedes, rietes, az s helyett zs: ő izs Vazsvármegyéből való; több palócz vidéken i előtt a d gy-re, a t ty-re változik, udvargyi, házasogyik, kürtyi, kergetyi, stb. vontatott beszédejtésüek a csalóköziek, hangicsálók a székelyek, a göcsejiek, a nyitravölgyiek stb. V. ö. TÁJEJTÉS, TÁJSZÓ.
