BEVER
BEVER, (be-ver) ösz. áth. 1) Sulyokkal, fejszével, kalapácscsal, vagy más szerrel beütöget valamit. Beverni a karót a szőlőbe, a szeget a falba. 2) Betördös. Beverni az ablakokat; beverni az emberek fejét. 3) Ütögetve behajt, bekerget. Beverni a szilaj barmokat az istállóba; beverni a lovakat a tilosba. Átv. ért. valakinek fejébe beverni valamit am. nehéz fölfogásu, vagy makacs fejű, előitéletektől elfogult embert rábírni, hogy valamiről meggyőződjék, hogy okuljon, hogy az okszerü józan tanácsot elfogadja. Szintén átv. ért. mondják nagy evőről, mohón falatozóról. Bevert egy tál káposztát, és fél kenyeret. Jól bevertünk, = jól laktunk. Csak alsó népies beszédben használható kifejezés. Beveri magát, vadászok nyelvén a medvéről mondják, midőn téli alvásra szikla vagy dült fa mögé vonúl.
