BEZZEG, (1)
BEZZEG, (1), (bez-igen vagy biz-igen) ösz. isz. Élünk e szóval, midőn valamit erősen, nagyítva bizonyítunk, állítunk, vagy másokat valami nevezetes dologra figyelmeztetünk. Kár hogy el nem jöttél, bezzeg jól mulattunk. Bezzeg megesett nekem. Bezzeg úgy. Bezzeg az. Bezzeg megadtam, megmondtam, oda beszéltem neki. Bezzeg volt hagyd el hagyd. Néha gúnyos árnyalatu értelme is van. No bezzeg, nagy dolog = no bizony! Bezzeg nem beszél most oly rátartósan. Bezzeg jó volna most, amit elpazarlottál. Bezzeg elkel most a fekete száraz kenyér is.
Öszvetett szó a bez (biz, bizon) és eg = ig (igen) elemekből. A z kettőztetése az állítás, bizonyítás nagyobb nyomatosságot fejezi ki.
