CSAHOL, (1)
CSAHOL, (1), (csah-ol) önh. m. csahol-t. 1) Az ebről, különösen a vadászkutyáról mondják, midőn a vad szagát érezvén sajátságos hangon ugat. Csaholnak a kutyakölykök mielőtt ugatni kezdenek. 2) Átv. ért. csahol az ember, midőn más szavába belevág, s haszontalan dolgokat mond, de ez csak alsó irásmódban használható. Ne csaholj már, hanem fogd be a szádat.
