DACZ
DACZ, önálló gyök, (szanszkritul dharcz, am. daczol, merészel); fn. tt. dacz-ot. Merő önkényen, nyakasságon, indulaton alapuló ellenszegülés, maga megkötése, csökönyösség. Dacz van a szilaj lóban; dacz van oly ellenségben, ki a sokkal nagyobb erőnek engedni nem akar. Jelent boszantást is, pl. valakinek daczára tenni valamit; továbbá: ellenére, pl. a rosz idö daczára utnak indulni. Rokona dúz, és duz, mint a duzma, duzmati, duzzog szók gyöke.
Származékai: daczol, daczos.
