DARABOS
DARABOS, (dar-ab-os) mn. tt. darabos-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Aminek darabjai vannak, ami darabokra van osztva. De ezen értelemben ritkábban használtatik. 2) Ami nem síma, nem egyenes, hanem rögös, göcsörtös, buczkás, hegyvölgyes. Darabos út, darabos vidék, darabos határ. Darabos (azaz kereszt-) zabola. És a horgasok egyenesekké lesznek, és a darabosok síma utakká. (Lukács III. 5. Káldi Sz.) 3) Mátyusföldön: ripacsos, himlőhelyes, kinek arczát a himlő nagyon elrutította. 4) Átv. ért. simítatlan, nem fínomított, durva. Darabos erkölcsü ember. Ez értelemben hasonló hozzá a német derb. 5) Az irásmódra átvéve: szakgatott, nem folyékony, nehéz menetelű. Darabos versezet, darabos beszéd.
