ECZET
ECZET, fn. tt. eczet-ět. Szeszes növénysavany, mely némely nedvek által képződik. Boreczet. Erős, mint a boreczet. Jó borból jó eczet lesz. (Km.) Gyümölcseczet, alma~, levendula~, málna~, rózsa~, sör~, savóeczet. Oláh eczet. Eczetet csinálni. Eczettel mosni valamit. Eczetbe mártani. Tokorcsra ment eczetet őrleni. (Csúfolódó. Km.) Eczetre maradt, a vén leányról mondják. Eczetes korsó megtalálta dugóját. Km.
Egyezik vele a latin acetum, acidum, szláv oczet, német Essig. Magyar nyelvből elemezve am. eszet vagy etet, azaz evő, ětető, maró szer. Ezen alapfogalom rejlik a latin acidum, acetum szókban, (aceo igétől, honnan acer szó is: „cibi acres, mordentes.” Pliniusnál), és a német Essig (essen) szóban is. V. ö. ESZIK. A görög οξυς, szanszkrit áçus szóknak szintén ‘scharf’ értelmet is tulajdonítanak. A törökben adsï am. keserű, keserűség; és ads vagy adsïk am. ehes.
