ELÁLL
ELÁLL, (el-áll) ösz. önh. 1) Sokáig áll, soká tart. Némely gyümölcs soká eláll. 2) Megszűnik, nem működik. Az eső- és szélről mondják, ha esni vagy fúni megszűnik. Az eső elállott. A szél elállott. A szólási tehetségről, midőn valaki betegség, szélhüdés vagy haldoklás miatt többé nem szólhat. Szava elállott. 3) Távolitó raggal, föltett czéljáról, szándékáról vagy valamely szerződésről stb. lemond. Attól semmiképen el nem állok. Ha követelésedtől elállsz, nem háborgatlak. 4) Valamely felekezettől elpártol, elválik. 5) Valamely ruhanemű bősége miatt nem egészen illik a testhez. A dolmány nagyon eláll a deréktől. 6) Áthatólag, útját állani valakinek. A haramiák útunkat elállották.
„De e mérges állat elállotta útam,
Melyet bár izzadva mégis eloltottam.”
Melyet bár izzadva mégis eloltottam.”
Vőfélköszöntés.
