ELFOG
ELFOG, (el-fog) ösz áth. 1) A szabad állapotban levő állatokat, lesből, vagy űzve, kergetve hatalmába ejti. Elfogja az agár a nyulat, a macska az egeret, a pók a legyet. 2) Valakit rabságba ejt. Elfogni a tolvajt. Elfogni háboruban az ellenséget. 3) Valamit elvon, elhúz, megtagad. Elfogni a munkások, cselédek bérét. Elfogni a cselédtől a szükséges eledelt. 4) Letartóztat. Elfogni a leveleket, az ellenséghez szállított fegyvereket. 5) Menetében, mozgásában valamit akadályoz. Elfogni a szelet, elfogni a vizet. 6) Betölt. Nagy helyet fog el ezen bútor a szobában. 7) Elmetsz. A jó kés elfogja a fát. A jó beretva elfogja a szakált. 8) Ellep, erőt vesz. Elfogta a félelem, az ijedség, a bánat. „Szüvit a bánat êfogta” (székelyesen am. elfogta). V. ö. FOG.
