ELHAGY
ELHAGY, (el-hagy) ösz. áth. 1) Általán, elvál, elszakad valakitől vagy valamitől. 2) Különösen, előre halad, mig más utána marad. Sebes nyargalva, mindnyájunkat elhagyott. 3) Valahonnan eltakarodik, elpusztúl. Az ellenség elhagyta a várt és a várost. 4) Akivel viszonyban, barátságban állott, attól elvál. Elhagyta barátait; elhagyta feleségét, gyermekeit. Soha el nem hagylak. 5) Segíteni, vigasztalni megszün. Az Isten soha sem hagy el bennünket. Komor fölöttem az ég is, elhagyott a reménység is. (Népd.) 6) Nem folytat valamit. Elhagyni az ivást, játékot. Elhagyni a tanulást, irást, olvasást. Hagyd el kérlek azt a sok fecsegést. 7) Elfeled. Elhagyta a fogadóban ruháját, óráját. Ha lehetne, a fejét is elhagyná, oly gondatlan. 8) Megenged. Ebben: el hagylak menni, ha akarod, tulajdonképen az el igekötő a menni igéhez tartozik. 9) Elvész tőle. Elhagyja őt az erő, a bátorság, a béketűrés. 10) Elveszt. Ez a posztó elhagyja a színét. 11) Visszaható névmással: enged, nem bízik erejében, nem feszíti meg erejét. Elhagyja magát. Ne hagyd el magadat. V. ö. HAGY.
