ELSZAKAD
ELSZAKAD, (el-szakad) ösz. önh. Eredetileg, úgy elválik, hogy nyilás (sza, sza-aj, száj) támad benne, vagy részei között; szakokra oszlik. Különösen: 1) Részei között az öszvefüggés felbomlik. Elszakad a felcsigázott húr. Elszakad a kötél, fonál. Elszakad az ócska ruha, csizma, nadrág. Elszakad sok forgatásban a könyv. 2) Távolitó raggal, társulattól, párttól elmegyen, ellentársulatot, pártot képez. Lebediás elszakadt a többi magyaroktól. 3) Távolra elválik, eltávozik, máshová megy lakni. A németek közől sokan többfelé elszakadtak, s megtelepedtek. A testvérek különfelé elszakadtak.
„Hogy vagy palócz, cserháti tartományodban,
Ritkúl-e már az ostoba?”
‘Mióta nagysád tőlünk elszakadt,
Előbbi számuk megfogyott.”
Ritkúl-e már az ostoba?”
‘Mióta nagysád tőlünk elszakadt,
Előbbi számuk megfogyott.”
(Verseghy).
4) Átv. ért. mondjuk: Elszakad a szivem fájdalmában. Majd elszakad a gyomrom, úgy éhezem.
