ELVĚSZ
ELVĚSZ, ELVĚSZĚN, (el-věsz v. ~věszěn) ösz. áth. A rendhagyó, vagyis eltérves igék sorába tartozik. V. ö. VĚSZ. 1) Mást valamitől megfoszt. Elvették a ruháját, pénzét a csavargók. Elvették a becsületét. Átv. ért. Elvette a fagy a gyümölcsöt; elvette a dér. Elvették a kedvét, bátorságát. Elvette Isten az eszét. Elvenni valakinek a szemefényét. 2) Elfogadja, a mivel kinálják, megajándékozzák. Elveszi az alamizsnát. Elveszi, a mit adnak neki. A világán el nem venné az ajándékot. 3) Elfordít. Vedd el Uram Isten rólunk haragodat. (Egyházi ének). 4) Eltesz, másuvá helyez. Vedd el azt a széket. 5) Bizonyos részt az egészből kifog. Elvenni valamit a szolga béréből. Ha tízből ötöt elveszünk, marad, öt. 6) Valakit nőül vesz. Elvenni a falu legszebb leányát, vagy leggazdagabb özvegyét. Házasodik a lapát, elveszi a piszkafát. (Népd.) 7) Mondjuk: elvenni a gyertya hamvát, azaz, elkoppantani.
