ESZKÁBA
ESZKÁBA, fn. tt. eszkábá-t. Széles, lapos fejü vasszeg, melylyel a hajók oldalait öszvekapcsolják, s mintegy öszvevarrják. Általán kapocsfaj vasból, t. i. vasbot, melynek két vége hegyezett és egyenes szögletre hajtott, hogy vele épitésnél fákat, köveket lehessen öszvekapcsolni. Máskép: iszkába, iszpáka. A szanszkritban szkabh, a görögben σκηπτ−ω am. erősít, támaszt.
Nem levén a magyarban családosítható, minden tekintetben idegen eredetűnek tartjuk. A szláv nyelvekben is eléfordúl: szkoba.
