ESZTENA, (1)
ESZTENA, (1), fn. tt. esztenát. A székelyeknél am. juhálló hely, juhfejő szín; akol, hol a juhokat fejik. Máskép: isztina, (a románoknál is sztena v. sztina). V. ö. ISTÁLÓ.
Szanszkritül sthânan, am. állás, tanya; ide tartozik a hellen στηναι; a szláv nyelvekben eléfordulnak: stena, sztina, sztjena kőfal jelentéssel, de ezek inkább a német Stein-val látszanak rokonoknak.
