ESZTENDŐ
ESZTENDŐ, ösz. fn. tt. esztendő-t. Harmadik személyraggal: esztendeje. Azon időkör, mely alatt a föld megteszi nap körüli utját, vagy mely alatt látszólag a nap futja be azon égi ösvényt, melyet nap útjának vagy állatkörnek nevezünk, mi 365 nap, 5 óra, 4 percz és 48 másodpercz alatt történik meg. Köz életben 365 napot számitunk egy esztendőre, s nevezzük közönséges esztendőnek v. évnek. Minden negyedik esztendő pedig 366 napból áll, és szökőnek mondjuk. Keresztény időszámitás szerént az esztendő január elsőjén veszi kezdetét, u. m. Urunk körülmetéltetése napján; s ez az új esztendő napja. Ó vagy múlt, jövő, következő esztendő. Egyházi esztendő, mely Ádvent első vasárnapján, polgári esztendő, mely január elsőjén, katonai esztendő, mely nov. elején kezdődik. Iskolai esztendő. Esztendőről esztendőre. Egyszer egy esztendőben. Esztendeje, hogy nem láttalak. Hány esztendeje mult? Esztendeig betegeskedni. Esztendő mulva. Esztendő ilyenkor. Esztendő ez nap történt.
Elemezve: ezten-idő, t. i. az időnek folyása egész addiglan, míg ismét ezen mostani idő kerül elé; teljesen hasonló öszvetétel ehez: eztennap v. ezten(eszten) ez nap; l. ezt.
