ESZTERGA
ESZTERGA, fn. tt. esztergá-t. Az úgynevezett esztergályos mesteremberek műeszköze, főszerszáma, melynek segitségével munkáikat készitik. Esztergában csinált munka. Az orbis pictusban vésűt jelent.
Természeti hangot utánzó szónak látszik, minthogy forgatáskor folytonos szter hangot ad, tehát am. sztergó, rokonok vele a magyar zörgő, csörgő, csikorgó szók is; rokonnak látszik a hellen αστραγαλος is, mely a többek közt nyakgerincz jelentéssel bir; egyébiránt megegyezik vele a szláv sztrug. Törökül csïkrïk, honnan: csïkrïkdsï am. esztergás.
