ETES
ETES, falu Nógrád megyében; helyr. Etes-ěn, ~re, ~ről.
~ETĚS, (et-ěs) mély hangon ~ATOS, (at-os) ösz. melléknévképző, ezen közdivatú szókban: kellem-etes, figyelm-etes, szerelm-etes, élem-etes, szemérm-etes; alkalm-atos, szorgalm-atos. Nem egyéb mint az os, ěs képzőnek megkettőztetése, az elsőbbik s t-re változván, így kellem-es, kellem-es-es, kellem-et-es, szorgalm-as, szorgalm-as-os, szorgalm-at-os. Ily kettőztetés van ezekben is: tüv-is-es, mak-acs-os (Simai Kristófnál), mirgyil-us-os (= mérges, a székelyeknél); ilyen a régieknél öröm-etes-t, e helyett öröm-es-t. Ugyanazon et at (első tag) marad meg, ha azon szókhoz len, lan képző is járul; mint kellem-et-len, figyelm-et-len, szemérm-et-len, alkalm-at-lan, szorgalm-at-lan; mikből szintén megtetszik, hogy a nemlő vagy fosztó jelentés nem a te ta, hanem a len lan tagokban rejlik; mert az elsőbb öszvetételekben (etes, atos), semmiféle nemlés vagy tagadás nincsen. V. ö. ~ATLAN, és ~ETLEN képzőket.
