~ĚN, (3)

Teljes szövegű keresés

~ĚN, (3), névmódosító rag, változattal: ön, vastaghangon: on, önhangzóval végződő nevek után: n. Megfelel e kérdésre: hol? v. hon? mint: kert-ěn, tér-ěn, vér-ěn, sziv-en, kör-ön, tör-ön, ház-on, vár-on, Budá-n, Becsé-n stb. Eredeti alakja a hon kérdőben rejlő on, melyből onnan származik.
Első tulajdon értelemben valamely helyszinen, illetőleg test felületén létező állapotot jelent, legyen az állandó vagy általmenő: ágon ülő madár; vizěn haladó hajó; legelőn járó barom; fán termett gomba; lóháton járni; utczán álldogálni; őrt állani a várfalon. Szintén helyszínre vonatkozó, részint átvitt, részint tulajdon értelmüek: vállunkon a sok teher; szivemen fekszik; tenyeremen hordozom; valakit agyon ütni, pofon csapni, nyakon vágni.
Az időnevek után az illető időnek folytonos létállapotát fejezi ki, s megfelel e kérdésre: mikor? p. télen nyáron pusztán az én 1akásom; hétfőn, kedděn, szerdán; jövő hétěn; mai, tegnapi napon; minden órán várom; husvét, pünkösd, karácson napján, Sylvester estvéjén. A nyelvszokás e kérdésre némely időneveket majd ben majd vel ragokkal használ, mit l. az illető ragok rovatai alatt.
Valamint a többi névmódosítókat, úgy ezt is a szokás különféle átv. értelemben alkalmazza, nevezetesen:
a) Oly igékkel, melyek valamely érzéki, kedélyi, erkölcsi állapotra mutatnak, s mintegy az illető tárgy fölötti folytonos működést jelentenek, mint: jövendő sorsán tünődik, búsúl, töprenkedik; valamin boszonkodik; kedvese halálán kesereg, szomorkodik; valamin bámul, álmélkodik, eliszonyodik; mások bohóságán mosolyog, nevet; öszvevesztek a konczon. Mindezeket az általános rajta-val is szokás kifejezni búsúl, kesereg rajta, nevet rajta stb., vagy azon szóval: azon tünődik, azon töri fejét, azon vesztek öszve, hogy ....
b) Oly igékkel, melyek az ész működésének tárgyaira vonatkoznak: valamin elmélkedik, töri a fejét.
c) Ezekben és ilyenekben: kinéz, benéz az ablakon, kilép, belép az ajtón, a kapun, bebujik, kibujik a résen, azon hely szine vétetik alapúl, melyet az illető test vagy nyilás elfoglal.
d) A testnek érintett fölületére vonatkozik ezekben: kézen, karon fogni valakit; üstökön ragadni; féken tartani a lovat; kötélen vezetni a borjut.
e) Az árnak, becsnek állapotát fejezi ki az ilyenekben: drágán, olcsón, jután, pénzen venni; száz forinton eladni. Átv. ért. jó, rosz néven venni.
f) Helyállapotot jelentő névutókkal viszonyítva: váron belül, városon kivül, a Dunán innen, a Tiszán túl. Átv. ért. reményen fölül, alul, kétségen, várakozáson kivül. Sajátságos viszonyítások: vízen, kenyéren böjtölni; szalmán telelni; makkon, kukoricián hízott sertések, szěměn szedett búza stb., melyeket a nyelvszokás után illető helyeiken a szótár ad elő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages