FEL~
FEL~, jobban: FÖLTĚSZ, (föl-těsz) ösz. áth. 1) Valamit fölhelyez valahová. Föltenni valamit a szekérre.
„Fölteszem a tulipántos ládámat,
Furulyámat, dudámat.”
Furulyámat, dudámat.”
A könyvet föltenni a szekrény tetejére. 2) A fejrevalót fejére teszi. Fölteszi a kalapot, sipkát. Föltette az Orbán süvegét. (Km.). 3) Feltűz, felszúr. Föltenni kalpag mellé a kócsagtollat. Föltenni a város tornyára a zászlót. Föltenni a toronybeli keresztet. 4) Valamely fogalmazást, gondolatot, ügyet, levelet stb. irásba foglal. Föltenni a vármegyei felirást. Föltenni a körlevelet. 5) Valamire elhatározza magát, fogadást tesz. Föltette, hogy megjobbítja magát. Föltette magában, hogy boszút áll. 6) Valamit képzeletileg valónak állít. Tegyük fel, hogy a nap forog a föld körül. Fölteszem, hogy X városnak tiz ezer lakosa van. 7) Valamit oldásul felad, vagy jutalmul igér. Pályakérdéseket tenni fel. Díjt, jutalmat tenni fel a versenyezőknek. 8) Valakiről, valaki felől gyanít, gondol, hisz valamit. Én fölteszem felőle, hogy becsületes ember. Hogyan tehetsz föl rólam olyasmit?
