FÉRFI
FÉRFI, FÉRFIÚ, (fér-fi v. ~fiú) ösz. fn. tt. férfi-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Széles ért. hímnemhez tartozó emberi állat, mely a szinte széles ért. vett aszszonyi v. nőnemmel együtt az emberi nemzet öszvegét teszi. Ezen ért. mondatik 1. Mózs. 1. 27. És teremté Isten az embert az ő képére; az Istennek képére teremté őtet; férfiuvá és asszonyállattá teremté őket. (Káldi). Férfiak és asszonyok (v. nők) társasága. 2) Szorosb ért. oly hím ember, ki az ifjuság korát már túl élte, ki teljesen kifejlődött, ellentétül a gyermeknek és ifjunak. Gyermekből ifjú, ifjuból lesz férfi. Fiatal, közép korú, agg férfi. 3) Nemesb ért. oly férfi, kiben a férfias tulajdonságok kitünő mértékben megvannak, tehát szilárd, erős lelkü, bátor ember. Legyetek férfiak a veszélyben. Mind hősök ők, mind férfiak. (Garay). 4) Melléknevül használatatván am. férfit illető, férfira vonatkozó, férfi tulajdonságával biró. Férfi szellet. Ki tör rajta a férfi szellet. (Km.) Férfi sziv, természet. Férfi asszony.
Első (fér v. férj) alkatrészét illetőleg, lásd: FÉR, (1).
