FÜGE, (1)
FÜGE, (1), (füg-e) fn. tt. fügét. 1) Madárfaj, melynek fészke igen mesterségesen a fa ágáról aláfügg. (Sycalis). 2) Fügefa gyümölcse, l. FÜGEFA. Megvan e szó a latin ficus, olasz fico, franczia figue, spanyol higo, higua, angol fig, szláv figa, dán fige, héber fagg-im stb. szókban. A füge nem terem tövisen. (Km.). 3) A csikszéki székelyeknél, am. egres. 4) Átv. csúfolódás jele, midőn valaki hüvelykújját a mutató és közép ujjak között kifitítja, máskép fity. Fügét mutatni valakinek. Köpönyeg alatt mutat fügét, am. alattomban gunyolódik, hatalmas csúfolódó, de csak akkor, ha az illető nem látja.
