FÜRTÖS
FÜRTÖS, (für-t-ös) mn. tt. fürtös-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Fodorított, göndör hajú. Fürtös fej. 2) Csomókba göngyölödött szőrű, gyapjuú. Fürtös bunda. Fürtös birka. Fürtös lepel, azaz pokrócz. 3) Szőlőfejhez hasonló alakú. Némely növények fürtös bogyói. V. ö. FÜRT.
