GYÜLÖL
GYÜLÖL, GYŰLÖL, (gyül-öl) áth. m. gyűlöl-t. Eredetére nézve l. GYÜL, hangutunzó gyök. Értelme: valakit vagy valamit legnagyobb visszatetszéssel kerül, utál, magától távoztatni iparkodik, s nem csak javát nem kivánja, de kárát ohajtja. Valakit szívből gyülölni. Gyülölöm őt, bár soha se látnám. Gyülöli még a helyet is, hol először látta őt. Utálom, gyülölöm. Ellentéte: szeret. A régieknél néha gyilöl. Kik titeket gyilöltek. (Góry cod.). Azon elemzés, mely a gyölöl gyilöl igét gyil és öl, (gyilokkal öl) szókból származtatja, inkább csak látszólagos, mint meggyőző erővel bir.
