HANEM
HANEM, (ha-nem) ösz. kötszó. Igazító, helyeslő, intő, parancsló értelemmel bír, s mindig azon mondatot vezérli, melyet az előbbivel öszveköt, miért a beszéd vagy körmondat elején nincsen helye, pl. Magyarország utai ugyan nem igen jók, hanem borai fínomak. Nem írt, hanem szóval izent. Ne beszélj, hanem láss dolgodhoz. Menj el, hanem meghagyom, hogy holnap honn légy. Az adott példákból látható, hogy de kötszóval fölcserélhető, pl. Nem élek fényesen, hanem (de) nyugalmasan. Ehetel ezen ételből, hanem (de) gyomrodat meg ne terheld. Tájdivatosan a székelyeknél henem is. Midőn a hanem nem öszvetett hanem két külön szó, egészen más értelemmel bír, s részei egymástól elszakaszthatók, a hangsuly a ‘nem’ szón feküvén, pl. Ha ott nem voltál, mikép adhatsz tanuságot a dologról? Ha nem írsz, én sem irok stb. Ha nem mondod is, tudom. Ha nem jösz, sem bánom.
